A parfüm szó a latin „per fumum” szóból ered, amely azt jelenti, hogy a füstön keresztül. Igazán találó elnevezés az illatos vízre, amelyet magunkra fújunk, hogy elcsábítsunk másokat. A különleges illatszerek régen igen nagy értéket képviseltek, hiszen a parfüm készítők által megálmodott illatokat csak a gazdagok érhették el. A női parfümök üdék és frissek, míg a férfi illatok inkább fűszeresek és erősek. Ebből is látszik, hogy a két nem mennyire különbözik egymástól. Kanyarodjunk vissza azonban a történethez, ugyanis mint mindennek, a parfümnek is van története.
A régi illatszer készítők az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban tevékenykedtek. Ekkoriban a kereskedelem is a fejlődés útjára lépett, hiszen nemcsak élelmiszerekkel és különböző matériákkal kereskedtek, de a parfümöt is értékesítették. A női parfümök készítése leginkább Perzsiában és Rómában finomodott. Az első írásos emlékek szerint Tapputi, aki egy nő volt, a virágokat, olajat és palkaszárat desztillált, és ezt tárolta a különböző üvegeiben hosszú időn keresztül.