A családokban nap mint nap játszmákat játszanak az emberek, ugyanúgy, mint a többi kapcsolataikban. Valamilyen módon viszonyulnak egymáshoz a családtagok, ami általában a legtöbbjének hol önkéntesen, hol önkéntelenül elfogadott.
A családi társasjáték lehetőséget ad arra, hogy a megszokott játszmák felboruljanak egy rövid időre. Ez eléggé vicces és kijózanító hatással lehet a család többi tagjára.
Főleg tinédzserkorban kezdik azt játszani a gyermekek, hogy bezárkóznak a szüleik előtt és csak foghegyről beszélnek velük, amíg a szülők kézzel-lábbal hadakoznak ez ellen.
Egy esős délutánon játszott családi társasjáték lehetőséget biztosít a zárkózott tinédzsernek arra, hogy akár vezetőpozícióba helyezkedjen, ahol megmondhatják a többieknek, hogy mi lenne a helyes lépés, nem pedig a csendes szenvedő szerepében tetszeleg, mint annak előtte.
A családi társasjáték a szülők számára is megadhatja azt a lehetőséget, hogy nem a mindentudó, hanem a követő szerepébe helyezkedve átélhessék azt, amit a gyermekük érezhet nap mint nap velük szemben.